Kokeshi Gésa baba kulcstartók!

Úgy tartják, hogy a kokesi megszületéséhez a következő három feltételre volt szükség. -A földművesek körében a fürdőzés szokásának, mint a termény újjáéledését szolgáló ceremóniának a meghonosodása -A piros festékanyagot felhasználó kézműves termékek elterjedése -A hegyekből a fürdővárosokba települő faműves mesterek közvetlen találkozása a fürdővendégek igényeivel A fürdőzés szokása a korabeli lakosság 90%-át lefedő földművesség körében, különösen a fagyos Tóhokubeli földművesség körében, a kemény munka közben felgyülemlő fáradtság elűzésének valamint a társasági lét kiélvezésének fontos évközi rítusát képezte. Az év leghidegebb időszakában történő „fagyrepesztő fürdőzés”, a vetést követő „sártalanító fürdőzés”, vagy akár az év legmelegebb időszakában történő fürdőzés, ez az évi 2-3 alkalom frissítő fürdőzés fontos részét képezte a mindennapoknak. A piros szín, a fekete himlőtől oltalmazó szín hírében állva, előszeretettel került a gyermekjátékok színezőanyagába. A piros játék-készítőket valamint az azokat árulókat is, „piros mesterek”-nek nevezték. A piros portékák az Odavara-Hakone sávban voltak a legnépszerűbbek, elkészítési módjuk az Edó-kort követően terjedt el Tóhoku régiójában. Tóhoku földművesei a bőséges termés reményében gyakorta keresték fel Isze valamint Kotohira szentélyét. Úgy tartják, az oda vezető úton találkozhattak az odavara-i és hakone-i piros portékákkal, aminek eredményeként a piros fajátékok a tóhokui fürdővárosokban is hamarosan megjelentek. A harmadik feltételként tekinthető faműves mesterek városi megjelenésének hátterében az a folyamat áll, hogy a középkor óta fennálló faművesi kiváltság, -miszerint bármely hegyről is legyen szó, a nyolcadik állomás felett megtalálható faállomáyn szabadon hasznosítható-, az Edó-kor végével megszüntetésre került.

A hegyekből a fürdővárosokba visszahúzódó faműves mesterek, a fürdővendégekkel közvetlenül is érintkezve fokozatosan ismerték meg azok kifinomult igényeit. A korábbiakhoz képest nagy változás következett be. A mindezidáig tálakat és tálcákat, buddhista és vallásos kegytárgyakat nyers fából kínáló faműves mesterek helyi szuvenír formájában, díszített termékeket kezdtek el készíteni. A fürdőkbe látogató földműves réteg igényeit kielégítő piros kokeshi, a lelki és testi felfrissülést valamint a bő termést hozó hegyi istenségekkel kapcsolatban álló szerencse tárgyak jelképévé vált. Ezek alapján megállapítható, hogy a kokesi-t számos szerepkörrel ruházták fel. A kokesi nem csupán egy kedves játéktárgy, sugárzó életerőt rejtő figura, mely napjainkban műtárgyként is megállja a helyét.

Mérete; kb. 5 cm, anyaga; fa. Az 5 különböző minta közül véletlenszerűen küldünk egyet.